Kicsiny falunkban Hosszúhetényben áll egy öreg szerkocsi az egyik téren. Mikor ideköltöztem és először megláttam, egyből meg akartam örökíteni. Persze az akkor készült felvétel egy egyszerű kattintás volt.

Mikor elkezdtem a fejlődés igényével fotózni, egyből kézenfekvő volt, hogy ő lesz az első „projektem” alanya. Kicsit nagyzolás a „projekt” kifejezés, mégis ezt fogom használni a jövőben, mert jobb nem jut eszembe és végül is amiket itt bemutatok, azok egy része valóban projekt szerű. Időközben az is körvonalazódott, hogy HDR-ben fogom megörökíteni a modellemet. Lássuk, milyen feladatokkal szembesültem.

Egy kis történelem

A szerkocsi eredetileg is a faluhoz tartozott. Nem messze tőlünk volt valamikor az a tűzoltószertár, ahol a bevetésre várva pihent. Az épületegyüttest eladták, ekkor találtak rá a szerszámra. Csak később hozták rendbe és állították ki jelenlegi helyére. A tűzoltószertár helyén ma egy kisbolt és egy dohánybolt üzemel.

A kocsi egy régi kor mementója. Szeretem a történelmet és még inkább szeretem a múlt tárgyi emlékeit.

A kép

Először azt szerettem volna kideríteni, milyen napszak áll a legjobban a tűzoltókocsinak. Sokszor meglátogattuk különböző időpontokban és számomra a naplemente tetszett a legjobban. Alapvetésként mi felírtuk a nem létező fotós kisokosunkba az alábbi sort:

„A fények napfelkelte és napnyugta körül a legszebbek.”

Nálamnál komolyabb fotósok már megírták/mondták, hogy a fotózáshoz a legjobbak a szórt fények, tehát nem mi találtuk fel a kanálban a mélyedést. Emlékszem, régen leginkább 10:00 és 15:00 között fotóztam, ami a mai fejemmel nagyon nagy hibának tűnik. A fények valahogy „kemények” ebben az időszakban (nyáron mindenképpen) és ettől valahogy olyan semmilyennek festenek a fényképek. Persze ilyenkor is lehet jó képeket készíteni, de a magam részéről már szívesebben fényképezem reggel és este. Ez egyébként a munkaidőmbe is beleilleszthető.

Miután kijelöltem a napszakot, igyekeztem megtalálni a legjobb szöget, az ábrázolásra. Ezelég sokáig eltartott, sokszor jártunk ott napnyugta idején és többször körbe is fotóztam. Volt, hogy csak egy kis szegletét (például a vonórúd egy rögzítőszemét) amihez drága feleségemnek Emesének a türelme is kellett, amit nem tudok elégszer és méltó módon megköszönni neki. Végül a kocsi jobb hátsó oldala tűnt nekem a legideálisabbnak, mert így a kocsi jobban érvényesülni tudott a képen és nem nyomták el a falu házai.

A következő kérdés az volt, milyen módon lehetne a legjobb képet elkészíteni. A kiválasztott pozícióm és időpontom ugyanis ellentétben álltak egymással. A kiszemelt szögben még naplementekor is erős ellenfénnyel kellett számolnom, ami miatt vagy a kocsi látszik és kiég az égbolt, vagy az ég látszik jól és a kocsi bukik be. Egy kollégám, aki szintén fotózik ajánlotta a HDR technikát. Ennek lényege, hogy készítünk legalább 3, de inkább 5 képet a témánkról, melyek közül az egyik jól exponált, a többi adott fényérték lépésenként alul, illetve felül exponált. Más szavakkal készítünk egy (jelen esetben) 5 fotóból álló exposorozatot -2, -1, 0, +1, +2 fényérték eltolással. Az így kapott képeket egy direkt erre a célra készített célszoftverrel aztán „összefésüljük” és lesz egy képünk, ahol minden elem megfelelően látszik. Tájképeknél például igazán pompás eredményeket lehet ezzel a módszerrel elérni. Ami a HDR képeknél nagyon fontos, hogy mindig állványról fotózzunk!

Ekkor szembesültem az első nagyobb akadállyal. A HDR kép készítés ma már elég sok fényképezőgépben szerepel mint funkció. Csak be kell állítani, hogy hány fényértékkel eltolt expósorozatot szeretnénk és hány képből, a többit a gép elintézi az expó gomb lenyomása után pár pillanat alatt. Igazán egyszerűnek tűnik, azonban a Nikon mérnökei úgy gondolták, a D3300 tulajoknak erre nincs szükségük.

Persze nem kell kétségbe esni, manuális módban az expozíciós idők módosításával, vagy az „expozíciókompenzáció” menüponttal így is meg lehet oldani a feladatot, viszont tájképeknél így komoly kompromisszumokra kényszerülünk, ugyanis míg elvégezzük a szükséges beállításokat az expozíció eltolására, addig a fránya felhők (az együttműködés teljes hiányát mutatva) szépen odébb kúsznak, ezért aztán igen furcsa eredmények születhetnek. Ebből fakadóan olyan napot kellett választanom a projektre, amikor egyáltalán nem, vagy csak kevés felhő van az égen. Emellett nagyon óvatosnak kellett lennem, mert fennállt a veszélye, hogy míg változtatok a záridőn, elmozdítom a gépet. A siker érdekében beszereztem a infra távkioldót is, hogy minimálisra csökkentsem a géphez nyúlás szükségét, ezáltal az elmozdulást is. Úgy éreztem, minden egyben van már a képhez, már csak az ideális pillanat kell.

Közben fejben sokat „dolgoztam” a képpel, igyekeztem még csiszolni rajta, hátha beugrik valami új, amit bevonnék a „munkába”.

A héten aztán eljött, amire vártam. Kánikula, 40 fok és felhőnek még csak hírmondója sem volt az égen. 20:15 és 20:45 között volt az ideális időpont. Kimentem hát „felszereltem” és elkészítettem az exposorozatomat. Mint utóbb kiderült, sikerült elmozdulás nélkül végrehajtani az „akciót”. Készítettem még a kocsi oldalán látható évszámról is egy sorozatot.

Hazamentem, kicsit utómunkáztam a RAW fájlokon, majd nekikezdtem az összefűzésnek. Ehhez a Luminance HDR nevű programot választottam, mert ingyenes és elérhető Linux operációs rendszer alatt is. /A Linux alatt használható ingyenes programokról későbbiekben még lesz szó itt/.

Végül két leképezési művelet eredménye tetszett a legjobban. A Mantiuk '06 és a Flattal. Viszonylag gyorsan el is készült a kép.

A Flattal inkább valós érzetet ad, a Mantiuk '06 pedig számomra kicsit retrós érzetű, ami szerintem a leginkább illik az öreg szerkocsihoz.

A képre kattintva a képek megtekintehetőek eredeti méretben.

Amit ma már másképpen csinálnék és amiért valószínűleg vissza fogok még térni:

• A kábeleket jó volna valamilyen módon "kikomponálni a képből.
• Szeretnék még érdekes nézőpontokat találni a járművön.

Észrevételeket és véleményeket örömmel fogadok.