Aki DSLR-t vásárol, minden bizonnyal - na jó nagy valószínűséggel - szembesülni fog azzal, hogy a kit-ben vásárolt objektívével erős kompromisszumokra kényszerül.
Van azonban egy viszonylag költségkímélő megoldás, amellyel relatív kis ráfordítással összeszedhetünk egy alap objektívparkot: A régi manuális M42 menetes objektívek
Bár nem rendelkezem reprezentatív adatokal, de azt gondolom, nagyon kevesen maradnak meg a DSLR tulajok közül a géppel együtt vásárolt kit objektívnél. Az első "kalandok" során, amit a D3300-al átéltem két dolog hiányzott nekem a régi bridge gépeimhez képest. Nagy zoomátfogás és a makro mód. Ugyan a Nikon-t forgalmazzák 18-105 mm-es kit objektívvel, illetve 18-55mm-es és 55-200mm / 55-300mm-es pakkokban is, azonban a rendelkezésre álló keretembe "csak" a 18-105-ös fért volna bele. Viszont akkor le kellett volna mondanom néhány kiegészítőről (táska, memóriakártya stb.) amiket mindenképpen szerettem volna az új géphez.
Ezért inkább maradtam az alap objektívnél. Persze álmodozó vagyok és elkezdtem kutatni a bővítés lehetősége után. Amikor azonban megláttam a végösszeget, igencsak felszökött a pulzusom, ugyanis 5 számjegyről indulnak a dolgok és a határ az a bizonyos csillagos ég.
Először a kitartó spórólás volt az egyetlen általam járhatónak vélt alternatíva, azonban az internet csodájának hála, találtam egy másik megoldást is. Több helyen olvastam, hogy a régi M42 menetes objektívek (megfelelő adapter segítségével) alkalmazhatóak a modern DSLR vázakon.
Mielőtt tovább mennénk pár szó az adapterekről. M42 - Nikon adapterből két fajta létezik, lencsés (a képen a jobb oldali) és a lencse nélküli (a képen a bal oldali) aminek egy jelentős oka van. Az M42 szabványnál az objektív csatlakozás és az "érzékelő" (akkoriban a film, de most egyszerűsítek) közötti távolság 45,46 mm volt. A Nikon gépeknél sajnos ez 46,50 mm, vagyis jó 1 mm-el nagyobb. Emiatt az objektíveket nem lehet a végtelenben élesre állítani. A lencsés adapter ezt a korrekciót hivatott ellátni. Ebben az esetben a plusz optikai elem miatt némi képromlással kell számolni. Számomra ez bevállalható, de lehet, hogy valakit zavarni fog. Itt érdemes megemlíteni, hogy ezek a lencsék sokkal lágyabb, kevésbé kontrasztos képeket készítenek, mint mai társaik, viszont ha RAW-ban fotózunk (én igen) akkor az utómunka során ez korrigálható.
Beszereztem hát egy lencsés és egy lencse nélküli adaptert, majd elkértem Édesapámtól (akinek ez úton is hálásan köszönöm) az objektívjeit. Mivel földrajzilag távol élünk egymástól, ezért postán küldött három objektívet. Egy Industar 50-2 3,5/50 mm-est egy Helios-44-2 2/58 mm-est egy Fokinar 4,5/200 mm-est és ráadásként egy makro közgyűrűsort. A többit nyári látogatásunkkor tervezem elhozni.
Hátránya ezeknek az obiknak, hogy teljesen "analóg" technológián alapulnak, emiatt nincs fénymérés és a fókuszt is magunknak kell megkeresnünk kézzel / szemmel. Emellett a rekeszt is kézzel kell állítani az objektíven az elképzeléseinknek megfelelően. Szerencsére a Nikon-nál manuális objektívekkel is működik a fókusz visszajelzés (a keresőben a bal alsó sarokban felvillanó kis pötty) ezért ez némi mankóként szolgálhat a magamfajta kísérletezőnek. Fontos azonban tudni, hogy szűk blendénél (tapasztalataim szerint 8-asnál szűkebb értékeken) a fókuszvisszajelzés már nem igazán szuperál. Ebben az esetben tág blendén kell megkeresnünk az élességet, majd óvatosan, hogy a témánk ne csússzon ki az élességi tartományból, zárni a rekeszt. Kis gyakorlást igényel, de meg lehet oldani. A kézi élességállítás miatt gyorsan mozgó témákra sem a manuális objektív a legjobb választás. Sajnos a képstabilizátorról is le kell mondanunk, hacsak a stabilizátor nem a gépvázban található. Sose feledjük el azonban, hogy régen a filmes fényképezés korában is készültek szép, éles képek.
Vannak azért előnyök is. Az első és legfontosabb az ár. Ha valaki hasonlóan szerencsés helyzetben van, mint én, akkor akár ingyen is ráteheti a kezét ezekre az alkatrészekre. Aukciós és apróhirdetéses oldalakon is rá lehet lelni néhány ezer forintért ezekre az optikákra. Persze a szórás itt is elég széles, de még mindig töredéke egy hasonló mai objektív árának.
Ezeknek az objektíveknek van egy olyan tulajdonsága, ami viszont szerintem megfizethetetlen. A rajzolatuk. Igazán sajátosak és olyan szép mélységelmosásuk és egyedi bokeh-jük van, amibe a magam részéről beleszerettem. Van egy különös karakterük. Lássuk kicsit mélyebben az objektíveket.
Industar 50-2 3,5/50 mm
Ránézésre megmosolyogtató a mérete, de emiatt senki ne becsülje alá!. Ezt az objektívet a lencsés adapterrel, szoktam használni. Városban fotózva, különösen nap közben leginkább ezt szeretem feltenni. Talán csak én mesélem be magamnak, de még kemény fények esetén is egész jó képeket lehet csinálni vele. Kis mérete miatt szokni kell az élességállítást, de ha hozzászokunk, kezes kis eszközzé válik. Szeretem mert fix 50-es objektív - ami valójában a D3300-on az 1,5-ös szorzó miatt 75 mm-es - és nekem nagy élmény volt megtapasztalni, hogy ennél az objektívnél lábbal kell zoomolni. :-)
Néhány kép ezzel az objektívvel
Helios-44-2 2/58 mm
Talán az egyik legelterjedtebb obi volt régen, ezért manapság is igen könnyű jó állapotú példányokat találni.A rekeszállító gyűrűje rendkívül nehezen mozog, viszont itt van egy másik gyűrű is, amivel a komponálás idejére tágra lehet nyitni a rekeszt, majd egyetlen mozdulattal vissza lehet térni a kívánt állásra. A legtöbbször a lencse nélküli adapterrel szoktam használni közeli témákra (kb 2m - 20 cm-ig), mert az objektív hátsó lencséje végtelen állásnál beleütközik a lencsés adapter optikai elemébe. Amellett, hogy ez sérülésekkel járhat az üvegeken, szintén lehetetlenné teszi a végtelenben az élességállítást. Képe szép és a kettes rekesz további örörmökben részesítheti az embert, de óvatosan kell bánni vele, mert megeshet, a tág rekesz miatt hamarabb kezd el életlenedni a témánk. Valamivel könnyebben tudok vele élességet állítani és találni, mint az Industarral.
Néhány kép ezzel az objektívvel.
Fokinar 4,5/200 mm
Ez az objektív sajnos kicsit különösen működik nálam. Amellett, hogy semmilyen módon nem találok rajta élességet - ez mondjuk vastagon lehet az én hibám - sajnos a képek közepén mindig megjelenik egy különös fénykör, amit semmilyen módon nem tudtam eddig kiküszöbölni. Ritkán használom, próbálok rájönni, mi lehet a probléma.
Néhány kép ezzel az objektívvel
A közgyűrűsor
Mint látható a közgyűrűsor három elemes. A legnagyobb, bőrel borított elemben egy lencse is van. Legtöbbször az Industar-t szoktam elérakni. Szárnypróbálgatásra ideális, még akkor is, ha vannak ennél kifinomultabb megoldások. Sajnos csak egy vállalható makró képet tudok közzé tenni, mert a legtöbb esetben itt bizony tévedek a fókusszal. Még gyakorlom. :-)
Összegezve, ha bárki kérdezné, hogy megéri-e kipróbálni a régi objektíveket, egyértelműen azt mondanám, igen. Türelem és kísérletező kedv kell hozzájuk, viszont megkapó bájuk szerintem kárpótolnak a nehézségekért. A későbbiekben lesz még szó a hozzám kerülő M42-es objektívekről és ha minden jól megy, lesz egy igazi kuriózum is köztük. ;-)
Az M42-es objektívekről nálamnál sokkal részletesebben és mélyrehatóbban ITT lehet olvasni. Engem is Bereczky Péter írása inspirált az objektívek kipróbálására.
Utógondolat: Bocsánat, ha a "termékfotóim" kívánnivalót hagynak maguk után. Igyekeztem a rendelkezésemre álló szerény eszközökből a legjobbat kihozni.
